A korrupció minden ország fejlődésének kerékkötője, kampányszövegírók legerősebb ütőkártyája, s kicsit olyan, mint a szex, mindig mindent az mozgat, mégsem szoktak róla őszintén beszélni.
Ha a spanyol korrupciós ügyek is csupán egy-egy kormány megbuktatási kísérletéről, ellenségek bebörtönzéséről, közellenség gyártásáról, karaktergyilkosságokról, hihetelen méretű meggazdagodásokról, befolyások és érdekek érvényesítéséről szólnának, nem lenne érdemes róla írni.
A Gürtell-ügy 2007-től napjainkig húzódik, s az egész PP-t (Partido Popular, néppárti konzervatívok) beszövi, főleg a madridi és a valenciai tartományokban nyomoztak (a leggazdagabb tartományok). Szövevényes ügy, behálózza a legkisebb falvak PP-s önkormányzatától kezdve a madridi önkormányzaton, a kormányon át mindenkit, aki valaha közéleti szerepet vállalt a párt színeiben. Gyakorlatilag mindenkinek ki lehetett mutatni az érdekeltségét. Nagyvállalatok, nagyvállakozók, hosszú a lista. A vizsgálóbírót többször eltávolították, de az ügy valahogy mindig újraindult. Eddig példaértékűnek is mondható, ahogyan az El Pais például szerepet vállalat az ügy felgönygyölítésében, ahogyan a közvélemény undortól vegyes felháborodásában elfordult a kormányzó párttól. (Most mégis újra ők alakítottak kormányt, számomra ez a tény még mindig ámulat tárgya, erről az előző posztban írok)
Egy bebörtönzést sikerült is nyélbe ütni, (le a kalapppal) s ez az én, kisvárosomat közelről érinti. A PP vezéráldozatot hozott, s a helyi kiskirályunkat (nem csak otthon vannak mészáros lőrincek), sikerült bebörtönözni, s máig is ott morzsogatja napjait luxuscellájában.
Mi igazán gazdag környéken élünk, Valencia tartomány, s ezen belül Castellón megye állítja elő a világ legrágább, legluxusabb csempéit, minden, ami gazdagéknál a fürdőszobában van, az innen a szomszéd hegyből lett kibányászva. Olyan szintű nagyvállalatok s nagyvállakozók vannak itt, hogy george clooneykat és naomi cambeleket tudnak vendégül látni, megfizetni, hogy aztán legyenek egy-egy helyi cégnek a reklámarcai. Itt nincs kispálya, ha pénzről van szó.
Ezeknek a a PP közeli nagyvállalkozóknak volt a politikai összekötője helyi kiskirályunk, castellóni keresztapánk, Carlos Fabra. (a fekete napszemcsit tényleg soha sem vette le, jól hozta a figurát) Emlékszem rá, hogyan terelték szét a népet, mikor udvartartásával (ahol dekoratív nők és festőművészek!!! is helyet kaptak a nagyvállalkozók mellett) végigvonult a helyi plázában, ott voltam, néztem a királyi menetet többször. Élet és halál ura volt, s ezt nem is titkolta. Mikor fergeteges vagyonát egy talpas viszgálóbíró egyszer, még a Gürtel-ügy kirobbanása előtt feszedette, azt hazudta röhögve, hogy nyert a lottón, ötször és főnyereményt. És vásárolt is erről igazoló szelvényeket, volt neki öt telitalálatos szelvénye azokat lobogtatta a tévében! A cápók cápója, a cinizmus megtestesülése. Megtehette.
Carlos Fabra, az ember, aki ötször nyerte meg a főnyereményt
Megtette, mert megtehette, hogy kivagyiságból repülőteret építetett Castellónban, (és azért is hogy egy haver frissen felhúzott holiday resortjába egyenesen furikázza az angol nyugdíjasokat) - a valenciai nemzetközi repülőtértől 50 km-re! - ami, mivel mire elkészült, a főnök börtönbe került, évekig üresen állt. Hogy saját udvari (bohócot!) művészt tartson, aki a város összes közterét díszítgette milliárdokért. (Egy olyan önjelölt művész, aki meztelenül, mezítláb, ördögszarvacskákkal és borzolt szakállal, füvet rágcsálva szeretett leginkább alkotni, ő volt kisvárosunk ügyeletes őrült zsenije, a cápó nagy haverja, s bizony-bizony nem egy nemmegértett zseniről, hanem egy a "művészetéből", s pózaiból millárdossá lett emberről van szó.) Olyan szinten került be az ő "művészete" a köztudatba, hogy minden kispolgári lakásban itt Castellónban van egy nyomat egy-egy művéről a szalonban, főhelyen az eskövői fotó s a gyerek elsőáldozói portréja mellett. Udvari festő a 21 századból! (hiába, ez spanyol szokás még a középkorból)
Az ügyeletes zseni egy köztéri műve felállításakor
Az udvari bohóc és gazdája
Ezt a nem kispályás, nem szívbajos embert a pártja bizony beáldozta. Sok-sok adok-kapok után, a sajtó és az igazságszolgáltatás nyomására elengedték a kezét (a háttéralkuknak is biztos szerepük volt ebben) s börtönben ül most. Neki még szerencséje volt. Mások nem jártak ilyen jól, mikor arról volt szó, hogy a párt mentse, ami menthető.
Első áldozat
A párt legutóbbi áldozata, Rita Barbera, Valencia város polgármesterasszonya volt sokáig. Az ő nevéhez fűzödnek Valencia grandiózus projectjei és ezzel együtt az a korrupcióhalmaz, mely mindezeknek a megvalósulásításával jár, hisz a polgármesterasszony hűen pártja hagyományaihoz semmit nem intézett tisztán. Egyre gazdagabb lett a város csalogató turistalátványoságokban, egyre gazdagabbak lettek azok, akik mindenzeket létrehozták és lefülözték a hasznát, s egyre rosszabb lett az egészségügy és az oktatás, ahogy ez már lenni szokott a néppárti kormányzások alatt.
grandiózus vállalkozások
Rita Barebera jó káderük volt, az utolsó pillanatig kitartott, mégis feláldozták, saját párttársai kezdték el vádolni, hogy elvigye a balhét, sajnos ezt nem tudta feldolgozni, túl sokat is ivott,s szive 48 órával a főügyészségi meghallgatások előtt felmondta szolgálatot. A család ezt kérte, hogy a temetésére egy párttárs se menjen el.
Rita Barbera
Szomorú, dicstelen vég jutott Rita Barberának, jobb érzésű ember, mégha gyűlöli is a néppártot, nem tudja nem sajnálni. De ő is még jobban járt, hiszen legalább természetes halállal halt meg.
A második részben szó lesz öngyilkosságokról, rejtélyes körülmények közötti hirtelen halálokról, megmegyarázhatatlan balesetekről. Addig is, ne felejtsük el, újságot olvasni jobb, mint politikai krimiket nézni!
No hay comentarios:
Publicar un comentario